Útvonal: Hegykő - St. Andrä (Zicksee)
Megtett távolság: 30.89 km
Tekerési idő: 2:29:34
Átlagsebesség: 12,4 km/h
Apa: Ha jól emlékszem a tavalyi beszámolónk úgy kezdődött, hogy nem sikerült a tervek szerint elindulni otthonról, így az elképzeléseinkhez képest csak jelentős csúszással tudtuk elkezdeni utunkat.
Ezért az ideit úgy kezdeném, hogy nem sikerült a tervek szerint elindulni otthonról, így az elképzeléseinkhez képest csak jelentős csúszással tudtuk elkezdeni utunkat.
Délután 1 óra körül érkeztünk meg Hegykőre, ahol az autó elhelyezését meg tudtuk oldani. Majd jó másfél órás pakolás, logisztikázás és gumipókozás után végül fél három körül sikerült nekivágni a távnak. Előzetesen 31-32 km-re tippeltem az utat, így nem aggódtam a teljesíthetőség miatt. Azért ez itt mégsem a Balaton északi partja, nagyjából sík terepen kell haladni, simán teljesítjük 3 óra alatt. Az első csalódás akkor ért, amikor nem túl jelentős, de annál hosszabb emelkedőkkel szembesültünk. A táj egyébként nagyon szép természetesen. Fertődön most csak áthaladtunk, a kulturális élvezeteit az út végére tartogatjuk.
Az első 15 km viszonylag simán lement, ekkor értünk Pomogynál (Pamhagen) az osztrák határhoz. Mondjuk 2-3 km-en keresztül komoly ellenszélben tekertünk, ráadásul nem messze tőlünk láthatóan leszakadt az ég is, úgyhogy volt izgalom, hogy bőrig ázunk-e, de ez végül nem következett be szerencsére.
Viszont a táv második fele valahogy nagyon nyögvenyelősre sikerült részemről. Persze nem nagyon mertem panaszkodni, mert hát a családfő részéről ez mégiscsak furcsa lett volna, de többször úgy éreztem, most azonnal meg kell állnom, mert nem bírom tovább. El is gondolkodtatott, hogy ez a tavalyi fantasztikus teljesítményem után hogyan történhetett. A nehézgépjárművem például biztosan nem jelentősen nehezebb a tavalyinál (bár a bicikli + utánfutó + csomagok + Lilla + én azért összesen biztos nyom legalább 150 kilót). Mondjuk egyszer pumpáltam a kerekekbe, amitől kicsit jobb lett a helyzet, de végül arra jutottam, hogy valószínűleg jobb kondiban voltam tavaly, mint most. Akkor még csak néhány hónapja hagytam hátra a táncos múltamat, azóta eltelt újabb egy év. Tavaly az út előtt körülbelül tucatszor fordult elő, hogy bebicikliztem a 13. kerületi üzletünkbe (oda-vissza kb. 30 km), idén sajnos ez még nem sikerült. És bár sokan megmosolyogják, amikor azt állítom, hogy nő a hasam, de a tény az, hogy most már elég látványos ez a változás is. Egy szó, mint száz, úgy tűnik, hurkalé vagyok. Most épp eléggé fájnak a térdeim is, de remélem, holnapra rendbe jönnek, mert azért jó lenne, ha nem minden nap arról szólna, hogy el akarok pusztulni. Majd belejövök. :)
Dorka: Már az elején úgy éreztem, mindjárt összeesek. Aztán eszembe jutott, hogy biztos csak azért van,
mert már rég nem tekertem ennyit ilyen hosszú ideig. És mikor már majdnem elpusztultam, arra gondoltam, hogy inkább ne is törődjek a végtelen úttal, csak bambuljak el. Ez a terv csak az emelkedőknél nem vált be, szóval egész jó volt. Amikor odaértünk a határhoz, megálltunk egy kicsit, mert azt hittük, mindjárt leszakad az ég. Tovább mentünk esőkabátokban, és pár ÓRA bambulás után
megérkeztünk. Ez a kemping ( nem is kemping, inkább állatkert!) tele volt állatokkal: nyúl, ürge, pocok, egér, kacsa, fekete-fehér madár, és vadliba. Csak az volt a kár, hogy nem tudtuk megsimizni őket.
Anya: Elautóztunk a világ végére (Hegykőre), ahol persze hogy belefutok egy budapesti ismerősbe (MIG-es kolléga és családja)! Aztán a következő ámulat Fertőszéplak felújított házsora, ami most skanzen néven hirdeti magát. Gyönyörű épületek, amelyeket hétfő lévén most nem tudtunk megnézni, majd vasárnap pótoljuk. Az első félórában megvolt a „majdnemösszeütközünk-felborulunk” és az „egybogárberepültaszemembe-megvakulok” műsorszám, ennél már csak jobb lehet.
A bicikliút feletti eufória Fertődöt elhagyva hamarosan véget is ér: félig felrepedezett, félig gyomos aszfalt, majd főúton haladás. A régi határátkelőt elhagyva átlépünk a demarkációs vonalon is a Balkánról Európába: gyönyörű települések, tip-top házikók, mosolygós-grüszgottot köszönő-padon üldögélő nyugdíjasok, nyírt pázsitos és rózsás előkertek, rendezett, civilizált, tiszta környezet…Ezt az idillt csak az út szélén elhajigált Sopronis sörösdobozok törik meg….milyen érdekes, német márkájú sört nem dobálnak el… A tekerést egész jól bírom, ahhoz képest, hogy tartottam tőle. Tavaly az első nap nagyon durva volt. Hál’Istennek nem így történt most. Ennek ellenére a Zicksee-i kempingbe érkezésnek nagyon örültem, jól esett leülni a padra.
Láttunk egy táblát a bejárat közelében, hogy az úton valami kisállatok, aminek németül volt a neve feltüntetve, szaladgálnak keresztbe, ezért óvatosan kell közlekedni. Néhány perc múlva arra lettünk figyelmesek, hogy az egész rét „mocorog”. Telis-tele volt ürgékkel. Még soha nem láttam élőben ezt a cuki állatot. Az egész kemping tele van velük! Ha észreveszik, hogy figyeljük őket, megdermednek és farkasszemet néznek velünk! Természetesen van játszótér is, de nem akármilyen! Olyan, mint a pesti Tarzanpark csak kicsiben! És ez itt normális, mert út közben a kis falvak játszóterei is ilyenek voltak. A legjobbak pedig a giccstörpékkel, -nyulakkal és minden egyébbel körberakott osztrák lakókocsik. Majd reggel megpróbálom lefényképezni őket, hogy mindenkivel megoszthassam ezt a fenomenális esztétikai élményt!
Szenzációs a kemping: egy kisebb tó partján van, amin mindenféle vízimadár él és a minikacsák kijönnek a partra! A vizesblokkot nem úgy kell elképzelni, mint a balkáni oldalon! Rendes zártépület, millió wc ill. pados zuhanyzófülkével-persze hipertiszta minden, a mosdóban wc-papír, folyékony szappan és papír törlőkendő! Egy gond van csak: a tusolóban csak pénzbedobással jön a meleg víz, de erre nem hívták fel a figyelmünket! ( a mosdókagylóknál ingyen is használhatjuk a meleg vizet).
Költések:
Szállás 19,3 Eur
Pizza 6 Eur
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése