Második nap
Útvonal: Zicksee-Frauenkirchen (Boldogasszony)-Podersdorf (Pátfalu)
Megtett út: 20,7 km
Tekerési idő: 1:50:24
Átlagsebesség 11,4 km
Anya: Már rögtön az indulás után kiderült, hogy szembeszélben kell tekernünk. Nagyon gyilkos egész délután így tekerni. Nem baj, azzal bíztattam magam, hogy lassú, közepes intenzitású, hosszantartó egyenletes mozgásnál 40 perc után elkezd égni a zsír! Az kimondottan jót tesz a cellulitisznek! ;)
Szántóföldi kerekezés (végig aszfalt út, amely most aratás idején igen forgalmas) után beérkeztünk Frauenkirchenbe (Boldogasszonyba), amely évszázadok óta híres búcsújáróhely. A település főutcája egyenesen a bazilikához vezet, amelyről egyébként a könyvecskénkből megtudtuk, hogy Eszterházy Pál építtette. Belépéskor (ingyenes) fejbe vágott minket a barokk megamennyiségben! Ennyi aranyozott puttót én még életemben nem láttam! A templom melletti kolostorépületben nyilvános wc is van, itt sem kell fizetni. Bent egy „shop” működik, ahol a kegytárgyak és egyéb búcsús souvenirek mellett a kolostor tyúkjai által tojt tojást illetve a szerzetesek által készített aszalványok, szárított bodzavirág és mentaszörp kapható! Van itt egy csigavonalú kálvária is, amely pont olyan, mint a MÜPA és a Nemzeti közti kis kilátó, csak éppen kis házikó formájú stációk vannak rajta. A főutcán lévő Sailer’s fagyizó kihagyhatatlan, legalább 31 féle szuperfinom fagyi kapható náluk mindenféle csudakelyhekben (6-7 euró). Amióta tegnap átléptük a határt, az jár a fejemben, hogy valaha ez is Magyarország területe volt, magyarok éltek itt. Ma már csak a térképen feltüntetett magyar településnevek (a települések tábláin csak németül szerepel) illetve a kis családi vállalkozások nevében találunk erre bizonyítékot (KISS Autolack, MOSONYI GmbH, KOVACS Fahrtschule, DOMBI Press). Asszimilálódtak. Magyar szót csak az itt nyaralóktól és az itt dolgozóktól hallunk. Pl.: az ürgés kempingben a nemlétező pókhálókat porszívózó takarító néni Jó napot!-ot köszönt nekünk, a podersdorfi (Pátfalu) pizzeria-fagyizó összes pincére és kiszolgálója is magyar.
Apa: Pátfaluba beérve először megnéztük a műemlék szélmalmot, ami 1849 körül épült és 1926-ig működött. Érdekessége, hogy a mai napig az akkori építő család leszármazottainak tulajdonában áll, egyébként pedig egy már korábban épített szélmalom helyén épült. Ezután eltekertünk a kempingbe és végre megpillantottuk a Fertő-tavat. Csodás látvány volt. Gyors sátorállítás után lementünk a partra fürdeni. Sajnos egész nap nagy szél volt, ezért túl sokat nem voltunk a vízben, de azért kellemes volt. Esti séta és vacsorázás után még megnéztük a világítótornyot, aztán viszonylag korán lefeküdtünk.
A felkészülés során úgy tűnik, elkövettünk egy nagy hibát. Mivel tavaly a Balatonnál minden kempingben volt rezsó, úgy döntöttünk, nem hozzuk magunkkal a kis gázégőnket, annyival kevesebb cuccot kell cipelni. Ezért hidegzuhanyként ért minket, hogy itt viszont nincs melegítési lehetőség. Mint tudjuk, a reggel nem kezdődhet el kávé nélkül, tejet viszont nem tudunk melegíteni, így muszáj a napot kávévásárlással kezdeni, ami viszont elég drága mulatság. Persze ezek a germánok általában nem indulnak el nyaralni egy kisebb kamion méretű lakókocsi nélkül, szóval nekik nyilván nincs szükségük ilyesmire, de azért gondolhatnának azokra is, akik épp körbetekerik a tavat, a lehető legkevesebb csomagot cipelve.
Reggeli: 9,2 Eur
Szállás: 33,9 Eur
Vacsora: 16,8 Eur
Fagyizás: 11,6 Eur
Ajándék: 2,7 Eur
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése