A következő címkéjű bejegyzések mutatása: strand. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: strand. Összes bejegyzés megjelenítése
2014. július 20., vasárnap
7. NAP - LEVEZETÉS
Hegykő (strand) – Fertőd (Eszterháza) - Budapest
Tekerési idő 0:00:00
Utolsó nap! Tekerés nélkül! Levezetésképpen megnéztük ma a fertődi Eszterházy kastélyt. Előtte azonban kihasználtuk a lehetőséget, hogy a kemping a stranddal közös területen van, így ingyen tudjuk ezt is használni. Míg én szétbontottam a sátrakat és mindent bepakoltam az autóba, a lányok már strandoltak. Szerencsére a csomagokkal nem kellett sokat foglalkozni, csak bedobtam mindent a csomagtartóba, viszont a biciklitartó és a biciklik felerősítése azért eltartott egy darabig. Nem siettük el az indulást, dél körül még ettünk egy-egy lángost, aztán 1 óra körül elindultunk. A kemping egyébként nagyon kulturált, a vizesblokkok is nagyon rendben vannak. Viszont az áhított teát és kávét itt sem tudjuk előállítani, mert rezsó ugyan van kitéve, de a gázpalack üres. :)
Fertődön a kastély közelében fizető parkolóban lehet az autót letenni. A kastély és parkja gyönyörűséges, viszont a kiállítást csak tárlatvezetéssel lehet megtekinteni, ami kb. óránként kezdődik csak. Mi például 40 perccel a következő turnus előtt értünk oda, ezért beiktattuk gyorsan a kastély mögötti park megtekintését. 2 órakor kezdődött a vezetés, összesen 26 termet lehet megtekinteni a 126-ból. Mint tudjuk, a kastély a korábbi évtizedekben nagyon lepusztult állapotban volt, ehhez képest a felújítás nagyon jól sikerült. Sajnos nagyon sok bútordarab eltűnt vagy megsemmisült, így sok tárgy máshonnan származik, de a vezetőnk minden teremben mutatott egy-két darabot, ami eredetileg is itt szolgált. Megtudtuk, hogy a ma már nem létező Operaházban bárki ingyen megtekinthette az előadásokat, illetve a kastélyban a család könyvtára mellett volt egy nyilvános könyvtár is. Meséltek nekünk Mária Terézia egykori látogatásáról is, illetve Haydn itteni munkásságáról.
Láthatóan nagyon sokat dolgoztak azon, hogy a kastély legalább ilyen állapotban legyen, és megtudtuk, hogy további tervek is vannak a folytatásra. Erre szükség is van, mert úgy tűnik, egy-két „látványelem” kellene még ahhoz, hogy igazán kedvelt turisztikai célpont legyen. Amikor mi ott voltunk, például mindössze 10-12 embernek tartották a tárlatvezetést.
Miután végeztünk, még egy kávézás-fagyizás erejéig beültünk a kastéllyal szemben található étterembe, majd fél négy körül hazaindultunk. Egy gyors bevásárlást beiktatva végül negyed hétkor értünk haza Csepelre és megtapasztalhattuk, hogy végre elkészült az utcaszakaszunk aszfaltozása. Halleluja!
Anya: Majd’ egy héttel ezelőtt tekertünk el ugyanazon az útvonalon, ahol most autóval gurultunk kb. 7 percig. Akkor azért sem tudtuk megtekinteni a fertőszéplaki miniskanzent és a fertődi kastélyt, mert hétfő volt és ugyebár hétfő szünnap szinte mindenhol szünnap a múzeumokban. Gondoltuk, majd vasárnap hazafelé tartva a kastély előtt megállunk Széplakon a faluközpontban. Meg is álltunk, ki is szálltunk, én nagyon izgatott voltam, hogy vajon milyen az az 5 parasztház és udvara, amit nemrégiben 5 millió forintért tettek rendbe. Kerestük a bejáratot, és közben kiderült, hogy ebben a múzeumban nem csak a hétfő, hanem a VASÁRNAP IS SZÜNNAP! Ilyenkor szoktam agyvérzést kapni! Teljes dilettantizmus. Hogy akarjuk így „kultúra fogyasztásra szoktatni a népet”? Turistaszezonban, nyáron, vasárnap zárva egy ilyen hely? Egyáltalán vasárnap? Akár nyári szünet, akár nem, ilyenkor érnének rá a családok is, hogy betérjenek egy múzeumba! Tegyük fel, hosszú hétvége van, szombat-vasárnap-hétfő, egy csomó magyar elutazik arra a vidékre és ha nem kap észbe időben, már le is marad a skanzenlátogatás lehetőségéről. Mire átértünk a fertődi kastélyhoz (a két település össze van nőve), lenyugodtam.
Nagyon örültem, hogy olyan állapotban láttam a kastélyt, amilyenben. Azok után, ami történt vele a világháborúban és azt követően, egy csoda. Persze erről nem sokat mesélt az idegenvezető fiúcska, aki inkább jópofáskodott és sztorizgatott, de az épületről és annak történetéről nem sok információval tudott szolgálni. A kismartoni vezetés minőségével köszönőviszonyban sem volt, sajnos! Itt újabb turisztikai „bénaságok” voltak. Pl. a kastélyban lévő kávézót éppen felújítják, így nem lehet ott fogyasztani, csak a kastélyon kívül, a Gránátosház éttermeiben; a nemrégiben átadott Bábszínház épületét és kiállítását csak kedden és szerdán 14 órakor lehet megtekinteni, 2000 Ft-ért. Mégis miért? Ismét azt kérdezem: turisztikailag fontos területen és időszakban hogy lehetséges mindez? Shop működik, bár amit kínál, az távol áll attól, amit külföldi kastélymúzeumokban kapni lehet. Pedig köztudott, hogy a shopok bevétele sokkal jelentősebb egy ilyen intézmény fenntartásában…Meg persze a vendéglátós egységek…Kívülről egyébként tökéletes az épület, visszanyerte eredeti pompáját! Szívből remélem, hogy sok jó program és fejlesztés fog majd itt megvalósulni a jövőben. Egyébként megtudtuk, hogy az épületegyüttes még mindig a magyar állam tulajdonában van, de az örökös, nem tudom hányadik Eszterházy Antal herceg és felesége (70 év körüliek) most is ott él a kastélynak egy bizonyos részében, egy külön számukra fenntartott lakrészben, melynek pontos helyét az idegenvezetőnk diszkréten nem árulta el, de azt elmondta, hogy a herceggel gyakran össze lehet futni a parkban és az udvaron.
Hazafelé hamar kidőltem az autóban az egész heti „pihenés” következtében, és csak az M0-ás hídon ébredeztem…Azt hiszem, ma nagyon jól fogok aludni az ágyamban!
Szállás (szombat éjszaka+ autó parkolás 6 éjszakára): 10350 Ft
Reggeli: 1800 Ft
Ebéd: 1200 Ft
Kastélybelépő: 4000 Ft (családi)
Parkolás a kastély előtt: 480 Ft
Fagyi, kávé: 2300 Ft
2014. július 16., szerda
3. NAP - VÉGKIMERÜLÉSIG
Útvonal: Podersdorf - Neusidl am See – Jois – Winden – Purbach - Donnerskirchen
Megtett út: 39,15 km
Tekerési idő: 3:29:17
Átlagsebesség: 11,2 km/h
Dorka: A tekerés nagyon fárasztó volt, főleg azért, mert erős volt a szembeszél. Elmentünk a tehenek mellett és nagyon cukik voltak a borjak. Az egyik épp szopizott és anyának sikerült lefotóznia. Aztán megálltunk Feketevárosban, ahol láttunk egy „Jancsi és Juliska házat”. Amikor továbbmentünk, már tényleg nagyon ki voltam és le is égtem, de megérte, mert ebben a kempingben van medence.
Anya: Ó, bárcsak háromszor ennyi időnk lenne mindenre! Azokban a kis városokban, amelyeken ma áthaladtunk, meg persze kihagytunk, mert már nem fért volna bele a kitérő, órákon keresztül tudnék lófrálni és bámulni a házakat, oromzatokat és elgondolkodni azon, hogy vajon kit és miért állíthattak ki a pellengérhez… A táj fantasztikus! Minden négyzetcentimétere művelés alatt áll: tegnap a dűlő utakon tekerve, egymást váltották a kapás, a szántóföldi és kertműveléses kultúrák, ma meg leginkább lankás szőlőültetvények között tekertünk, amelyet néha egy kis napraforgó vagy kukorica váltott fel. Podersdorf és Neusiedl között egész más képet mutatott a táj: balra a távolban a tó, majd egy széles nádas sáv, utána rét, ahol fekete színű marhák vonultak, legalább százan, aztán a „bicikliút és tőlünk jobbra rétek, kaszálók, távolban dombok. Feketeváros (Purbach) olyan, mint egy valós skanzen, vissza a múltba! Látszik, hogy az egész vidéken meghatározó a szőlőtermesztés és a borkészítés-telis tele vannak az oromzatok Szent Orbánnal, fotóztam is néhányat.
Apa: Egy kicsit átszerveztük a tekerési tervet tegnap. Úgy döntöttünk, inkább ma tekerjünk többet, mert holnap Eisenstadtba megyünk, és ott biztos nagyon sok időt töltünk majd. Így inkább mára időzítettük a nagyobb távot, ami így 39 km lett. A végére persze nagyon elfáradtunk, ráadásul Donnerskirchen egy dombon van, így pont az út végén kellett felfelé tekerni a kempinghez. Viszont így holnap nem kell majd ilyen sokat mennünk. A kempinget egyébként Sonnenwaldbadnak hívják, itt van a városi ministrand is, ahova ingyen bemehetnek a kemping lakói.
Neusiedlben csak egy rövid pihenőt tettünk, megálltunk, mert Lillának már nagyon kellett pisilni. Szerencsénk volt, mert egy 15 éve kiköltözött magyar hölgy segített nekünk, megmondta, hogy ott a közelben van egy kávézó, aminek magyar a tulajdonosa, bemehetünk nyugodtan. A néni aztán annyira megörült nekünk, hogy alig bírtunk továbbindulni, mert végül ránk zúdította élete minden jelentősebb eseményét. A város után a bicikliút mellett van egy csárda (Pannonischer!), ahol 3 fogásos ebédet adnak 6 Euróért, ami nagyon kedvező ár. Sajnos kipróbálni nem tudtuk, milyen a konyha, mert épp előtte ettük meg a szendvicseinket. Viszont Joisban (Nyulas) megálltunk egy nagyon hangulatos biciklisbarát étteremnél egy kis felfrissülésre. Saliterhofnak hívják, szép árnyas kerthelyisége van, gyerekeknek kis játszótér, nagyon hangulatos.
Feketeváros előtt nem sokkal van egy vízmű telep, ahol ivóvizet lehet vételezni (árnyas fák és pad is van), de egyébként az út során több helyen van szépen kialakított pihenőhely. A városka tényleg festői szépségű, belvárosában szebbnél szebb régi épületek találhatók mint például a községi pince 1539-ből (vagy valami ilyesmi). Ezzel kapcsolatban még egy tudnivaló, hogy a bicikliútról lekanyarodva a településeken kis kitérőket lehet tenni, melyeket „Kultur Route” táblával jeleznek.
Költségek
Reggeli 17 Eur
Kávé, üdítő: 8,4
Fagyi: 7,7 Eur
Élelmiszer: 4,4 Eur
Szállás 24,1 Eur
2.NAP- SZEMBESZÉLBEN A SZÉLMALOMIG
Második nap
Útvonal: Zicksee-Frauenkirchen (Boldogasszony)-Podersdorf (Pátfalu)
Megtett út: 20,7 km
Tekerési idő: 1:50:24
Átlagsebesség 11,4 km
Anya: Már rögtön az indulás után kiderült, hogy szembeszélben kell tekernünk. Nagyon gyilkos egész délután így tekerni. Nem baj, azzal bíztattam magam, hogy lassú, közepes intenzitású, hosszantartó egyenletes mozgásnál 40 perc után elkezd égni a zsír! Az kimondottan jót tesz a cellulitisznek! ;)
Szántóföldi kerekezés (végig aszfalt út, amely most aratás idején igen forgalmas) után beérkeztünk Frauenkirchenbe (Boldogasszonyba), amely évszázadok óta híres búcsújáróhely. A település főutcája egyenesen a bazilikához vezet, amelyről egyébként a könyvecskénkből megtudtuk, hogy Eszterházy Pál építtette. Belépéskor (ingyenes) fejbe vágott minket a barokk megamennyiségben! Ennyi aranyozott puttót én még életemben nem láttam! A templom melletti kolostorépületben nyilvános wc is van, itt sem kell fizetni. Bent egy „shop” működik, ahol a kegytárgyak és egyéb búcsús souvenirek mellett a kolostor tyúkjai által tojt tojást illetve a szerzetesek által készített aszalványok, szárított bodzavirág és mentaszörp kapható! Van itt egy csigavonalú kálvária is, amely pont olyan, mint a MÜPA és a Nemzeti közti kis kilátó, csak éppen kis házikó formájú stációk vannak rajta. A főutcán lévő Sailer’s fagyizó kihagyhatatlan, legalább 31 féle szuperfinom fagyi kapható náluk mindenféle csudakelyhekben (6-7 euró). Amióta tegnap átléptük a határt, az jár a fejemben, hogy valaha ez is Magyarország területe volt, magyarok éltek itt. Ma már csak a térképen feltüntetett magyar településnevek (a települések tábláin csak németül szerepel) illetve a kis családi vállalkozások nevében találunk erre bizonyítékot (KISS Autolack, MOSONYI GmbH, KOVACS Fahrtschule, DOMBI Press). Asszimilálódtak. Magyar szót csak az itt nyaralóktól és az itt dolgozóktól hallunk. Pl.: az ürgés kempingben a nemlétező pókhálókat porszívózó takarító néni Jó napot!-ot köszönt nekünk, a podersdorfi (Pátfalu) pizzeria-fagyizó összes pincére és kiszolgálója is magyar.
Apa: Pátfaluba beérve először megnéztük a műemlék szélmalmot, ami 1849 körül épült és 1926-ig működött. Érdekessége, hogy a mai napig az akkori építő család leszármazottainak tulajdonában áll, egyébként pedig egy már korábban épített szélmalom helyén épült. Ezután eltekertünk a kempingbe és végre megpillantottuk a Fertő-tavat. Csodás látvány volt. Gyors sátorállítás után lementünk a partra fürdeni. Sajnos egész nap nagy szél volt, ezért túl sokat nem voltunk a vízben, de azért kellemes volt. Esti séta és vacsorázás után még megnéztük a világítótornyot, aztán viszonylag korán lefeküdtünk.
A felkészülés során úgy tűnik, elkövettünk egy nagy hibát. Mivel tavaly a Balatonnál minden kempingben volt rezsó, úgy döntöttünk, nem hozzuk magunkkal a kis gázégőnket, annyival kevesebb cuccot kell cipelni. Ezért hidegzuhanyként ért minket, hogy itt viszont nincs melegítési lehetőség. Mint tudjuk, a reggel nem kezdődhet el kávé nélkül, tejet viszont nem tudunk melegíteni, így muszáj a napot kávévásárlással kezdeni, ami viszont elég drága mulatság. Persze ezek a germánok általában nem indulnak el nyaralni egy kisebb kamion méretű lakókocsi nélkül, szóval nekik nyilván nincs szükségük ilyesmire, de azért gondolhatnának azokra is, akik épp körbetekerik a tavat, a lehető legkevesebb csomagot cipelve.
Reggeli: 9,2 Eur
Szállás: 33,9 Eur
Vacsora: 16,8 Eur
Fagyizás: 11,6 Eur
Ajándék: 2,7 Eur
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)


















