5. NAP - HOL VOLT, HOL NEM VOLT

Útvonal: Oggau – Rust – Mesepark - Rust

Megtett út: 25,87km
Tekerési idő: 2:24:20
Átlagsebesség: 10,7 km/h

Apa: Reggel viszonylag gyorsan elkészültünk, hamar sikerült összepakolni a csomagokat, így fél 11 után el is indultunk. Tettünk egy kis kitérőt a kemping melletti hajókikötőhöz, aztán elindultunk Rustba. Úgy döntöttünk, először elmegyünk az aznapi kempingbe, felállítjuk a nagy sátrat és utána indulunk csak a Meseparkba. Úgy tűnik, indulás előtt érdemes alaposan tanulmányozni a különböző kempingek árait, mert Rustban csak 24,1 euróba került a szállás, míg Oggauban 31,7-be, az előbbiben például nem kellett külön fizetni a meleg víz használatért. Így, ha valaki egy egész napot szeretne eltölteni a gyerekekkel a Meseparkban, érdemes már előző este Rustba érkezni és megszállni.

Végül negyed kettő körül értünk a parkhoz. A bicikliút gyakorlatilag megkerüli a parkot, viszont van egy szabad füves terület, ami parkolóként szolgál, ha egymilliónál is többen vannak, mi ott levágtuk az utat, hogy spóroljunk az idővel. A parkot elég borsos áron lehet csak látogatni, viszont minden pénteken családi nap van és fejenként 2 Euró kedvezményt adnak. Ezért is érdemes minél előbb érkezni a nap folyamán, mert ennyi pénzért valóban rengeteg különböző attrakciót lehet kipróbálni. Mondjuk a játékok nagyjából háromnegyede inkább az óvodás korosztálynak való, épp ezért Lilla odáig volt a gyönyörtől. Millió féle kisvonat, a legkülönfélébb állatokkal és formában, körhinták, állatsimogató stb. Egyik ámulatból a másikba esett. Volt egy a brémai muzsikusokhoz hasonló installáció, amiben németül énekeltek, zenéltek az állatok, azt kb. 15-ször meg kellett hallgatnia.

Dorka kevésbé élvezte a délutánt, aminek fő oka, hogy a legelején felültünk a zuhanórepülős játékra. Először ő akarta, aztán amikor kezdett ráparálni, meggyőztük, hogy jó lesz az, ne féljen. Nem kellett volna. Szegény szinte az első másodperctől kezdve üvöltött, annyira félt, ráadásul nem csak egy nagy zuhanás volt egy menet, hanem kb. 2 percen keresztül folyamatosan föl-le, aztán néha jobbra-balra is járt a szerkezet. Utána kb. másfél óráig tartott, mire megnyugodott teljesen, végül az egyik végtelenül nagy mászós várban eltöltött idő hozta meg újra a jókedvét. A nap vége felé még kipróbáltuk a krokodilos vizes csúszdát, ott mindannyiunkat jócskán beterített a víz, ez speciel Lillát akasztotta ki rendesen.

Egyébként a park nagyjából L alakú, a bejárattól balra lévő részen találhatóak az újabb, látványosabb játékok, a bejárattól egyenes irányba haladva pedig láthatóan a park megnyitásakor készült régebbi játékok (lásd. kisvonatok, körhinták). Itt van egyébként a meseerdő is, ahol rengeteg meséről készült kis állomás található és röviden (bár németül) be is mutatják azokat. Szülőként a legviccesebbek azok a játékok, amik arról szólnak, hogy hogyan csinálhatsz hülyét magadból a gyereked kedvéért. Például, hogy egy mini óriáskerékre felülteted és egy bicikliszerű szerkezetet tekersz, hogy körbemenjen vagy a másik, hogy a 4 éves gyerekeddel felülsz egy malac lovagolásra (ez is kisvasút gyakorlatilag), mert egyedül nem mehet még rajta. Priceless! A parkban egyébként rengeteg a látogató, és köztük nagyon sokan magyarok. Mi például egyszer csak összetalálkoztunk Lilla egyik ovis társának a családjával is.

Egészen zárásig maradtunk, hogy minél több dolgot kipróbálhassunk, aztán indultunk vissza a városba. Rust pici óvárosa egyszerűen csodálatos, több százéves épületek, templomok, gyönyörű főterecske. És rengeteg gólya, a főtéren vagy 30-at számoltunk össze, nem csoda, hogy a városka jelképe ez az állat. Az egyik kis boltban láttuk, hogy mindenféle formában lehet gólyát venni, plüsállatként, hátizsákként, gyűszűként (!) stb. Több éttermet is megnéztünk, végül a Haydnkeller mellett döntöttünk (1715-ös épületben, a római katolikus templom mellett). Elég kedvező árakkal dolgoznak és meglepő módon kiderült, hogy a tulajdonoson kívül mindenki magyar az étteremben. Nagyon finomat ettünk és az adagok is kiadósak voltak. 9 óra után végeztünk, még ki kellett tekernünk a kempingbe, aztán jött az esti tisztálkodás, majd a kismartoni élmények képernyőre vetése, így éjfél körül aludtunk csak el.

Anya: Oggauból Rustig semmi mást nem látni, csak szőlőt, szőlőt és szőlőt! Azt olvastuk, hogy a két város éppen ezért sokáig rivalizált is egymással és több háborúba torkolló vitát okoztak a szőlőügyek a múltban. Az út egyébként nem hosszú, de dimbes-dombos. Ahol a hivatalos bicikliút beér a város kertvárosi részébe, jobbra lehet tovább haladni a Mesepark felé. Balra a centrumba visz az út. Ha erre megyünk és az első aszfaltra festett szembe jövő biciklirajzot követjük, akkor az egyenesen levisz minket a tóhoz a kertek alatt és a kempinghez, így nem kell felcaplatni bringával az óvárosba és úgy ki a partra. Ez egyébként nincs kitáblázva, mert a hivatalos útvonal a táblákkal az felvisz az óvárosba. Ezt a kitérőt a millió csomaggal a nagy forgalomban és a dombon fel szívesen megspóroltam volna.

Rust a legkisebb szabad királyi város volt anno Magyarországon. Hál’Istennek a törökök nem nagyon tettek benne kárt, így ma is gyönyörködhetünk a középkori épületekben. Mikor délelőtt áthaladtunk rajta, egyikámulatból a másikba estünk. El is határoztuk, hogy a vidámparkozás után az estét a városban töltjük és megpróbálunk ott valami megfizethető vacsorát találni. Találtunk is, az egykori halpiac terén, a Haydnplatzon a Haydnkellerben. (Egyébként minden fertő-tavi településen láttam Haydnról és Lisztről elnevezett gassét, strassét, platzot és egyebeket - repteret nem :) Már ki voltam éhezve a kedvenc osztrák egytálételemre, ami szerencsére szerepelt az étlapon. Spenótos nudli tejszínes-sajtos sonkával egybesütve. Isteni finom! Ajánlom mindenkinek! Lilluka is megkóstolta, szerinte „ez a legfinomabb a egész világon!” A délutánt a vidámparkban töltöttünk, ami tulajdonképpen egy „giccspark”, de azt azért be kell, valljuk, hogy a környezet (a kisvonatok körüli virágok, növények) gyönyörű. És persze a gyerekeket látva kihagyhatatlan program egy ilyen kiránduláson.

Dorka: Elmentünk a meseparkban körülnézni, és anya rábeszélt, hogy menjek apával a szabadesésre. Én meg hallgattam rá! Nos, elég rossz élményben részesültem, és utána sok idővel még mindig egész testemben remegtem. Viszont kiengesztelt a sok JÓ dolog. Mikor már majdnem zárás volt, kipróbáltunk egy krokodil-vonatot, ami lecsúszott egy majdnem függőleges sínpáron (ami persze a vízben volt, úgyhogy tetőtől-talpig vizes lettem). Ez megint egy kicsit a szabadesésre emlékeztetett, de azért jó volt.

Élelmiszer: 1,6 Eur
Mesepark belépő: 70 Eur (pénteken 17,5 euro/fő, felnőttnek, gyereknek azonos a belépő díja)
Ebéd, kávé: 7,8 Eur (parkban 2,8 euro egy bécsis zsömle)
Vacsora: 40 Eur (6,9 euro egy tésztaétel, leves 3,9; egy húsétel itt 12,9 lett volna)
Szállás: 24,1 Eur