SZENTEK NYOMÁBAN

Szentháromság oszlopok, szántóföld menti szentek, fali fülkés védőszentek, szent családok minden mennyiségben a teljesség igénye nélkül.

7. NAP - LEVEZETÉS

Hegykő (strand) – Fertőd (Eszterháza) - Budapest

Tekerési idő 0:00:00

Utolsó nap! Tekerés nélkül! Levezetésképpen megnéztük ma a fertődi Eszterházy kastélyt. Előtte azonban kihasználtuk a lehetőséget, hogy a kemping a stranddal közös területen van, így ingyen tudjuk ezt is használni. Míg én szétbontottam a sátrakat és mindent bepakoltam az autóba, a lányok már strandoltak. Szerencsére a csomagokkal nem kellett sokat foglalkozni, csak bedobtam mindent a csomagtartóba, viszont a biciklitartó és a biciklik felerősítése azért eltartott egy darabig. Nem siettük el az indulást, dél körül még ettünk egy-egy lángost, aztán 1 óra körül elindultunk. A kemping egyébként nagyon kulturált, a vizesblokkok is nagyon rendben vannak. Viszont az áhított teát és kávét itt sem tudjuk előállítani, mert rezsó ugyan van kitéve, de a gázpalack üres. :)

Fertődön a kastély közelében fizető parkolóban lehet az autót letenni. A kastély és parkja gyönyörűséges, viszont a kiállítást csak tárlatvezetéssel lehet megtekinteni, ami kb. óránként kezdődik csak. Mi például 40 perccel a következő turnus előtt értünk oda, ezért beiktattuk gyorsan a kastély mögötti park megtekintését. 2 órakor kezdődött a vezetés, összesen 26 termet lehet megtekinteni a 126-ból. Mint tudjuk, a kastély a korábbi évtizedekben nagyon lepusztult állapotban volt, ehhez képest a felújítás nagyon jól sikerült. Sajnos nagyon sok bútordarab eltűnt vagy megsemmisült, így sok tárgy máshonnan származik, de a vezetőnk minden teremben mutatott egy-két darabot, ami eredetileg is itt szolgált. Megtudtuk, hogy a ma már nem létező Operaházban bárki ingyen megtekinthette az előadásokat, illetve a kastélyban a család könyvtára mellett volt egy nyilvános könyvtár is. Meséltek nekünk Mária Terézia egykori látogatásáról is, illetve Haydn itteni munkásságáról.

Láthatóan nagyon sokat dolgoztak azon, hogy a kastély legalább ilyen állapotban legyen, és megtudtuk, hogy további tervek is vannak a folytatásra. Erre szükség is van, mert úgy tűnik, egy-két „látványelem” kellene még ahhoz, hogy igazán kedvelt turisztikai célpont legyen. Amikor mi ott voltunk, például mindössze 10-12 embernek tartották a tárlatvezetést.

Miután végeztünk, még egy kávézás-fagyizás erejéig beültünk a kastéllyal szemben található étterembe, majd fél négy körül hazaindultunk. Egy gyors bevásárlást beiktatva végül negyed hétkor értünk haza Csepelre és megtapasztalhattuk, hogy végre elkészült az utcaszakaszunk aszfaltozása. Halleluja!

Anya: Majd’ egy héttel ezelőtt tekertünk el ugyanazon az útvonalon, ahol most autóval gurultunk kb. 7 percig. Akkor azért sem tudtuk megtekinteni a fertőszéplaki miniskanzent és a fertődi kastélyt, mert hétfő volt és ugyebár hétfő szünnap szinte mindenhol szünnap a múzeumokban. Gondoltuk, majd vasárnap hazafelé tartva a kastély előtt megállunk Széplakon a faluközpontban. Meg is álltunk, ki is szálltunk, én nagyon izgatott voltam, hogy vajon milyen az az 5 parasztház és udvara, amit nemrégiben 5 millió forintért tettek rendbe. Kerestük a bejáratot, és közben kiderült, hogy ebben a múzeumban nem csak a hétfő, hanem a VASÁRNAP IS SZÜNNAP! Ilyenkor szoktam agyvérzést kapni! Teljes dilettantizmus. Hogy akarjuk így „kultúra fogyasztásra szoktatni a népet”? Turistaszezonban, nyáron, vasárnap zárva egy ilyen hely? Egyáltalán vasárnap? Akár nyári szünet, akár nem, ilyenkor érnének rá a családok is, hogy betérjenek egy múzeumba! Tegyük fel, hosszú hétvége van, szombat-vasárnap-hétfő, egy csomó magyar elutazik arra a vidékre és ha nem kap észbe időben, már le is marad a skanzenlátogatás lehetőségéről. Mire átértünk a fertődi kastélyhoz (a két település össze van nőve), lenyugodtam.

Nagyon örültem, hogy olyan állapotban láttam a kastélyt, amilyenben. Azok után, ami történt vele a világháborúban és azt követően, egy csoda. Persze erről nem sokat mesélt az idegenvezető fiúcska, aki inkább jópofáskodott és sztorizgatott, de az épületről és annak történetéről nem sok információval tudott szolgálni. A kismartoni vezetés minőségével köszönőviszonyban sem volt, sajnos! Itt újabb turisztikai „bénaságok” voltak. Pl. a kastélyban lévő kávézót éppen felújítják, így nem lehet ott fogyasztani, csak a kastélyon kívül, a Gránátosház éttermeiben; a nemrégiben átadott Bábszínház épületét és kiállítását csak kedden és szerdán 14 órakor lehet megtekinteni, 2000 Ft-ért. Mégis miért? Ismét azt kérdezem: turisztikailag fontos területen és időszakban hogy lehetséges mindez? Shop működik, bár amit kínál, az távol áll attól, amit külföldi kastélymúzeumokban kapni lehet. Pedig köztudott, hogy a shopok bevétele sokkal jelentősebb egy ilyen intézmény fenntartásában…Meg persze a vendéglátós egységek…Kívülről egyébként tökéletes az épület, visszanyerte eredeti pompáját! Szívből remélem, hogy sok jó program és fejlesztés fog majd itt megvalósulni a jövőben. Egyébként megtudtuk, hogy az épületegyüttes még mindig a magyar állam tulajdonában van, de az örökös, nem tudom hányadik Eszterházy Antal herceg és felesége (70 év körüliek) most is ott él a kastélynak egy bizonyos részében, egy külön számukra fenntartott lakrészben, melynek pontos helyét az idegenvezetőnk diszkréten nem árulta el, de azt elmondta, hogy a herceggel gyakran össze lehet futni a parkban és az udvaron.

Hazafelé hamar kidőltem az autóban az egész heti „pihenés” következtében, és csak az M0-ás hídon ébredeztem…Azt hiszem, ma nagyon jól fogok aludni az ágyamban!

Szállás (szombat éjszaka+ autó parkolás 6 éjszakára): 10350 Ft
Reggeli: 1800 Ft
Ebéd: 1200 Ft
Kastélybelépő: 4000 Ft (családi)
Parkolás a kastély előtt: 480 Ft
Fagyi, kávé: 2300 Ft

6. NAP - A KÖR BEZÁRULT

Útvonal: Rust- Mörbisch - Fertőrákos - Balf - Fertőboz - Hidegség - Fertőhomok - Hegykő

Megtett távolság: 33,4 km
Tekerési idő: 3:03:40
Átlagsebesség: 10,9 km/h

Apa: Utolsó tekerős nap! Ma végre visszaérünk Hegykőre a piros autóhoz, amit Lilla már úgy vár. Hiába, ő az a fajta, akinek 4 nap után már eszébe jut, hogy menjünk haza, hiányzik neki Csepel és Sapka kutya. Ébredés, reggeli és csomagolás a szokásos módon, bár most megspékeltük egy kis gumipók kereséssel, mert elvarázsoltuk őket este. Aztán átmentünk a kempingből a rusti strandra, ami közvetlenül a tó partján van, így abban is és medencékben is lehet fürdeni. Mivel a kempingekben mindig kaptunk Neusiedler See kártyát, ingyenesen mehettünk be ide is. (Meg kell jegyeznem, hogy a kártya műanyagból van, szóval nem túl környezetbarát, hogy mindig újat gyártottak nekünk). Nagyon szép idő volt és még a szél sem fújt, ami, mint megtudtam Balfon egy információs tábláról, mindössze 6-7 nap fordul elő egész évben a Fertő-tónál. Nagyon jól érezték magukat a lányok a nem túl meleg vízben, ezért nem erőltettük az indulást, végül délután 2 lett, mire elindultunk.

Az első néhány km nagyon kellemesen telt, nem is nagyon volt emelkedő, ráadásul a kerékpárút messze vitt a főúttól, így megtapasztalhattuk a természet nyugalmát és csendjét. Aztán beértünk Mörbischbe (Fertőmeggyes), és ott elkezdődött a feketeleves. Innentől végig emelkedőn haladtunk egészen Fertőrákosig. Előtte azonban a határ közelében még néhány percre megálltunk a Mithrász szentélynél, ami csak 2012 óta látogatható (ingyenes). Fertőrákoson pellengérre állítottuk Dorkát és Lillát, aztán ebédeltünk egy nagyot a Horváth vendégház éttermében (a pellengérrel szemben). Fertőrákosról tudni kell, hogy az egész település egy nagy lejtő (illetve emelkedő, ha a másik irányban halad az ember), ezt érdemes figyelembe venni a tervezésnél.

Innen gyakorlatilag már megállás nélkül tekertünk végig végállomásunkig. Fertőrákosról kiérve pár kilométer elég tűrhető (bár bicikliút nincs és az autóút is egy 20 éve elhagyott TÉESZ műútjára emlékeztet), aztán viszont van egy nagyon komoly emelkedő, amin fel kellett tolnunk a bicikliket. Utána viszont már jól lehetett haladni Balfig, ahol megálltunk forrásvizet vételezni a Zsolnay-ivókútból. (Ami egyébként erősen kénes és egyáltalán nem hasonlít a boltokban kapható változatra). Menet közben egy pillantást tudtunk csak vetni a XIV. századi Szent Farkas templomra a domb tetején és innentől a többi látnivalót sem néztük már meg, egyrészt időben oda akartunk érni a kempingbe, másrészt itt minden a dombok tetején van, amiből már eleget megmásztunk a biciklikkel az elmúlt napokban. 
Balf után egyébként nem sokkal újra kiépített kerékpárút következik, és ez már végigvezet egészen Hegykőig. Kisebb-nagyobb emelkedőkkel van tarkítva ugyan, de alapvetően jó tempóban lehet tekerni rajta. Még átsuhantunk Fertőbozon, Hidegségen és Fertőhomokon, aztán nagyjából 190 km megtétele után visszaértünk Hegykőre a kempingbe, ahol szerencsére még mindig várt ránk az autó. Holnap reggel pedig nem kell órákig pakolni a csomagokat, hogy minden elférjen valahol, csak bedobálunk mindent a kocsiba és mehetünk Fertődre kultúrálódni.

Külön hálás vagyok azért, hogy az egész út alatt nem volt sem defektünk, sem egyéb komolyabb szerelnivaló a bicikliken (talán tavaly nem írtam, de egyébként a Balatont is defektmentesen sikerült körbetekerni).

Anya: Rust szélén megálltunk néhány percre, ahol egy elkerített részen, lombos fák alól lehet megfigyelni a tavi élővilágot, főként a lápos területen vadászó rusti gólyákat. Izgalmas volt, ahogy néhány méterrel a fejünk fölött húztak el ezek a nagytestű madarak, csőrükben az eleséggel.

Mörbischig (Fertőmeggyes) nagyon jól esett a tekerés, annak ellenére, hogy volt vagy 40 fok, egyáltalán nem fáradtam el. Végig rétek és nádasok között haladtunk és látva a kivágott, szárított nádgúlákat (indiánsátrakra emlékeztetnek) azon járt az eszem, hogy 2014-ben mi a frászt csinálnak belőle. Mörbisch főutcája egy valóságos élő skanzen, csupa fehérre meszelt kecses parasztházból áll. Egy-egy udvarba bepillantva azt láthatjuk, hogy egymás mögött sorházszerűen több ugyanolyan kódisállásos ház áll.

A településből kiérve szép kilátás nyílik a tóra. A két országot elválasztó régi határsáv egy erdőn vezet át és a bokrok alatt még látni a határköveket ”Ö 1922” felirattal. Aztán egyszer csak feltűnik a Magyarország tábla, innen tudjuk, hogy már hazaértünk. Mindeközben azon jár az eszem, hogy de jó lesz majd végre egy hideg gyümölcslevest enni, ha átérünk a határon, mert tapasztalataink szerint ezt az ételt Ausztriában nem ismerik. A valamikori osztrák határőr házikó most egy osztrák néni tulajdona és már egyáltalán nem emlékeztet valamikori funkciójára. Mielőtt beérnénk Fertőrákosra, még egy utolsó pillantást vethetünk a magasból a Fertő-tó vizére, mert jobbra tekintve már csak a végtelen nádast láthatjuk.

Percekig gurulunk a településen és közben több olyan katolikus szobrot látunk, amelynek pontos mását az osztrák településeken is felfedeztük (Szentháromság, Szent Sebestyén). Óriási csalódásként ért a hír, hogy a vendéglőben sem szerepel az étlapon az áhított gyümölcsleves. Sietnünk kell, ezért egy későbbi kirándulásra halasztjuk a fertőrákosi vízimalmot és püspöki kastélyt, a fertőbozi Gloriettet és a nagycenki kitérőt Széchenyi kastélyába. Én már fogytán voltam az erőmnek, mert az út folyamatosan hullámzott, egyik emelkedőt a másik követte. Néhány perces farkasszemet nézés az őzikével, aki csupán 10 méterre állt a bicikliúttól, újabb lendületet ad az utolsó néhány kilométer megtételéhez. Örömmel tölt el, amikor meglátom Hegykő település tábláját és ismét elönt a tavaly már megtapasztalt büszkeség érzése, hogy végig tudtunk csinálni egy ekkora túrát a sok motyóval és a gyerekekkel.

Dorka: Sosem akartam jobban, hogy beérjünk a kempingbe. Már nagyon elfáradtam, de szerencsére megálltunk Fertőrákoson, ahol ebédeltünk egyet. Ott pellengérre állítottak, de hát ez van azzal, aki bűnös (bűne: egyik emelkedőn sem tekert fel, hanem tolta a bicajt.) Útközben láttunk a nádasban egy őzikét, szerintem ő is egy fizetett alkalmazott volt. :) Megint pár órának tűnő biciklizés után végre megérkeztünk! :) Itt egy újabb állatkával találkoztunk, egy sünivel, akit a Lilla épp, hogy láthatott. Nem tudtam vacsorázni a fertőrákosi ebéd miatt, mert elég sok volt.

Lilla a balfi ivókútnál: "Tudjátok, mi történik, ha iszok ebből a vízből? Az történik, hogy fellángol a szám és nagyon büdös lesz! Ez a egész világon, sőt a egész bolygón a legrosszabb víz!"


Reggeli: 4,7 Eur
Kávé: 5 Eur
Bor (ajándék): 22,7 Eur
Ebéd: 9500 Ft
Szőlő: 1300 Ft

5. NAP - HOL VOLT, HOL NEM VOLT

Útvonal: Oggau – Rust – Mesepark - Rust

Megtett út: 25,87km
Tekerési idő: 2:24:20
Átlagsebesség: 10,7 km/h

Apa: Reggel viszonylag gyorsan elkészültünk, hamar sikerült összepakolni a csomagokat, így fél 11 után el is indultunk. Tettünk egy kis kitérőt a kemping melletti hajókikötőhöz, aztán elindultunk Rustba. Úgy döntöttünk, először elmegyünk az aznapi kempingbe, felállítjuk a nagy sátrat és utána indulunk csak a Meseparkba. Úgy tűnik, indulás előtt érdemes alaposan tanulmányozni a különböző kempingek árait, mert Rustban csak 24,1 euróba került a szállás, míg Oggauban 31,7-be, az előbbiben például nem kellett külön fizetni a meleg víz használatért. Így, ha valaki egy egész napot szeretne eltölteni a gyerekekkel a Meseparkban, érdemes már előző este Rustba érkezni és megszállni.

Végül negyed kettő körül értünk a parkhoz. A bicikliút gyakorlatilag megkerüli a parkot, viszont van egy szabad füves terület, ami parkolóként szolgál, ha egymilliónál is többen vannak, mi ott levágtuk az utat, hogy spóroljunk az idővel. A parkot elég borsos áron lehet csak látogatni, viszont minden pénteken családi nap van és fejenként 2 Euró kedvezményt adnak. Ezért is érdemes minél előbb érkezni a nap folyamán, mert ennyi pénzért valóban rengeteg különböző attrakciót lehet kipróbálni. Mondjuk a játékok nagyjából háromnegyede inkább az óvodás korosztálynak való, épp ezért Lilla odáig volt a gyönyörtől. Millió féle kisvonat, a legkülönfélébb állatokkal és formában, körhinták, állatsimogató stb. Egyik ámulatból a másikba esett. Volt egy a brémai muzsikusokhoz hasonló installáció, amiben németül énekeltek, zenéltek az állatok, azt kb. 15-ször meg kellett hallgatnia.

Dorka kevésbé élvezte a délutánt, aminek fő oka, hogy a legelején felültünk a zuhanórepülős játékra. Először ő akarta, aztán amikor kezdett ráparálni, meggyőztük, hogy jó lesz az, ne féljen. Nem kellett volna. Szegény szinte az első másodperctől kezdve üvöltött, annyira félt, ráadásul nem csak egy nagy zuhanás volt egy menet, hanem kb. 2 percen keresztül folyamatosan föl-le, aztán néha jobbra-balra is járt a szerkezet. Utána kb. másfél óráig tartott, mire megnyugodott teljesen, végül az egyik végtelenül nagy mászós várban eltöltött idő hozta meg újra a jókedvét. A nap vége felé még kipróbáltuk a krokodilos vizes csúszdát, ott mindannyiunkat jócskán beterített a víz, ez speciel Lillát akasztotta ki rendesen.

Egyébként a park nagyjából L alakú, a bejárattól balra lévő részen találhatóak az újabb, látványosabb játékok, a bejárattól egyenes irányba haladva pedig láthatóan a park megnyitásakor készült régebbi játékok (lásd. kisvonatok, körhinták). Itt van egyébként a meseerdő is, ahol rengeteg meséről készült kis állomás található és röviden (bár németül) be is mutatják azokat. Szülőként a legviccesebbek azok a játékok, amik arról szólnak, hogy hogyan csinálhatsz hülyét magadból a gyereked kedvéért. Például, hogy egy mini óriáskerékre felülteted és egy bicikliszerű szerkezetet tekersz, hogy körbemenjen vagy a másik, hogy a 4 éves gyerekeddel felülsz egy malac lovagolásra (ez is kisvasút gyakorlatilag), mert egyedül nem mehet még rajta. Priceless! A parkban egyébként rengeteg a látogató, és köztük nagyon sokan magyarok. Mi például egyszer csak összetalálkoztunk Lilla egyik ovis társának a családjával is.

Egészen zárásig maradtunk, hogy minél több dolgot kipróbálhassunk, aztán indultunk vissza a városba. Rust pici óvárosa egyszerűen csodálatos, több százéves épületek, templomok, gyönyörű főterecske. És rengeteg gólya, a főtéren vagy 30-at számoltunk össze, nem csoda, hogy a városka jelképe ez az állat. Az egyik kis boltban láttuk, hogy mindenféle formában lehet gólyát venni, plüsállatként, hátizsákként, gyűszűként (!) stb. Több éttermet is megnéztünk, végül a Haydnkeller mellett döntöttünk (1715-ös épületben, a római katolikus templom mellett). Elég kedvező árakkal dolgoznak és meglepő módon kiderült, hogy a tulajdonoson kívül mindenki magyar az étteremben. Nagyon finomat ettünk és az adagok is kiadósak voltak. 9 óra után végeztünk, még ki kellett tekernünk a kempingbe, aztán jött az esti tisztálkodás, majd a kismartoni élmények képernyőre vetése, így éjfél körül aludtunk csak el.

Anya: Oggauból Rustig semmi mást nem látni, csak szőlőt, szőlőt és szőlőt! Azt olvastuk, hogy a két város éppen ezért sokáig rivalizált is egymással és több háborúba torkolló vitát okoztak a szőlőügyek a múltban. Az út egyébként nem hosszú, de dimbes-dombos. Ahol a hivatalos bicikliút beér a város kertvárosi részébe, jobbra lehet tovább haladni a Mesepark felé. Balra a centrumba visz az út. Ha erre megyünk és az első aszfaltra festett szembe jövő biciklirajzot követjük, akkor az egyenesen levisz minket a tóhoz a kertek alatt és a kempinghez, így nem kell felcaplatni bringával az óvárosba és úgy ki a partra. Ez egyébként nincs kitáblázva, mert a hivatalos útvonal a táblákkal az felvisz az óvárosba. Ezt a kitérőt a millió csomaggal a nagy forgalomban és a dombon fel szívesen megspóroltam volna.

Rust a legkisebb szabad királyi város volt anno Magyarországon. Hál’Istennek a törökök nem nagyon tettek benne kárt, így ma is gyönyörködhetünk a középkori épületekben. Mikor délelőtt áthaladtunk rajta, egyikámulatból a másikba estünk. El is határoztuk, hogy a vidámparkozás után az estét a városban töltjük és megpróbálunk ott valami megfizethető vacsorát találni. Találtunk is, az egykori halpiac terén, a Haydnplatzon a Haydnkellerben. (Egyébként minden fertő-tavi településen láttam Haydnról és Lisztről elnevezett gassét, strassét, platzot és egyebeket - repteret nem :) Már ki voltam éhezve a kedvenc osztrák egytálételemre, ami szerencsére szerepelt az étlapon. Spenótos nudli tejszínes-sajtos sonkával egybesütve. Isteni finom! Ajánlom mindenkinek! Lilluka is megkóstolta, szerinte „ez a legfinomabb a egész világon!” A délutánt a vidámparkban töltöttünk, ami tulajdonképpen egy „giccspark”, de azt azért be kell, valljuk, hogy a környezet (a kisvonatok körüli virágok, növények) gyönyörű. És persze a gyerekeket látva kihagyhatatlan program egy ilyen kiránduláson.

Dorka: Elmentünk a meseparkban körülnézni, és anya rábeszélt, hogy menjek apával a szabadesésre. Én meg hallgattam rá! Nos, elég rossz élményben részesültem, és utána sok idővel még mindig egész testemben remegtem. Viszont kiengesztelt a sok JÓ dolog. Mikor már majdnem zárás volt, kipróbáltunk egy krokodil-vonatot, ami lecsúszott egy majdnem függőleges sínpáron (ami persze a vízben volt, úgyhogy tetőtől-talpig vizes lettem). Ez megint egy kicsit a szabadesésre emlékeztetett, de azért jó volt.

Élelmiszer: 1,6 Eur
Mesepark belépő: 70 Eur (pénteken 17,5 euro/fő, felnőttnek, gyereknek azonos a belépő díja)
Ebéd, kávé: 7,8 Eur (parkban 2,8 euro egy bécsis zsömle)
Vacsora: 40 Eur (6,9 euro egy tésztaétel, leves 3,9; egy húsétel itt 12,9 lett volna)
Szállás: 24,1 Eur