Donnerskirchen (Fertőfehéregyháza) – Eisenstadt (Kismarton) – Oggau
Megtett út: 38,93 km
Tekerési idő: 3:17:23
Átlagsebesség 11,8 km/óra
Apa: Reggel szerencsére nem kellett vásárolnunk, még kitartott az előző napi élelmiszer adagunk. Úgy döntöttünk, eleget teszünk a lányok kérésének és indulás előtt még egy rövid időre bemegyünk a strandra (változatlanul ingyen). Egyébként tegnap este is beszaladtunk gyorsan egy rövid felfrissülésre zárás előtt (kb. negyed órára), mert az előző napi tekerés vége nagyon fárasztó volt, az utolsó kilométereken végig emelkedőn haladtunk, Dorka eléggé kikészült, így próbáltuk kicsit helyre hozni ezzel. Persze túl sok időt ma sem tölthettünk ott, mert várt minket Kismarton és az Eszterházy kastély csodás kiállításai. Amíg mi fürödtünk a lányokkal, Sára kielégíthette kultúra iránti vágyait és megnézte a tegnap kihagyott pellengért.
Dél körül indultunk végül el és jó másfél órás tekerés után meg is érkeztünk Kismartonba. Mondanom sem kell, hogy mára véglegessé vált, akármelyik égtáj irányába is tekerünk, mindig tud szembe fújni a szél. Mindenesetre odaértünk, még épp időben, mert fél háromkor kezdődött a magyar nyelvű idegenvezetés. Először a kastélyban lakó hercegnékről szóló kiállítást néztük meg, utána a kastélyról szóló általánost. Ez utóbbit már igazából csak kutyafuttában, mert kiderült, hogy a tárlatvezetéshez kapott audioguide-on vagy másfél órányi szöveg van, nekünk viszont időben el kellett indulnunk, hogy még sötétedés előtt odaérjünk következő szálláshelyünkre. Ettől függetlenül azért sok gyönyörűséget láttunk és megtudtunk néhány nagyon érdekes dolgot is.
Egyrészt például a hercegnék kiállításán kiderült, hogy a kínai nagy szalon korábban hálószobaként szolgált és eredetei kézzel festett kínai papírtapéta borítja a falakat. Amikor ezt a helyiséget felújították, akkor a hiányzó tapétarészeket a kastély raktárában talált eredeti tekercsekből tudták pótolni. Az is nagyon érdekes volt számomra, hogy a tárlatvezetésen elmondták, a kastélyban szolgáló személyzet részére 6 hét felmondási időt biztosították elbocsátáskor, illetve öregkorukban nyugdíjat is kaptak, amit akár a házastársuk is megörökölhetett, ami egyáltalán nem volt magától értetődő akkoriban. Azt is megtudtuk, hogy Joseph Haydn, aki 4 évtizeden át állt az Eszterházyak szolgálatában, ezért nema csak bért kapott, hanem „cafeteria” kerete is volt, például 2 ló és egy hintó is a rendelkezésére állt. Aztán láttuk egy részét annak az ezüstkészletnek is, aminek összsúlya 564 Kg!
Anya: Kismarton belvárosa, pontosabban a főutcája egyszerűen gyönyörű. Gyönyörűen felújított épületek, szobrok, rengeteg virág mindenütt. Üröm az örömben, hogy az utca végig emelkedik a kastély felé. Mivel ez egy sétálóutca és mindenki össze-vissza közlekedik rajta, elég bajos lett volna ott tekernünk, így viszont tolni kényszerültünk a bicajokat egészen a kastélyig. A kastélyba igyekvők figyelmét felhívnánk, hogy elvileg mind három kiállításért külön kell fizetni, de lehet kapni egy kombinált jegyet jóval kedvezőbben, amivel a háromból kettőt lehet választani. Ajánlott ezzel a hercegnős és az állandó kiállítást megnézni, mert a mostani Haydn kiállításra ingyen bemehet az, akinek van Neusiedlersee kártyája. Ezt egyébként kérés nélkül adják a szálláshelyeken (kempingekben) és az érkezés és az elutazás napján érvényes egy csomó mindenre. Mivel mi mindenhol csak egy éjszakát töltünk, ezért mindenhol kaptunk ilyet.
Más téma: döbbenet, hogy minden vendéglátós helyen magyarok dolgoznak. Osztrák pincér jóformán csak az eldugott kis helyeken szolgált ki minket. És az is biztos, hogy ők nem az évszázadok óta itt élő magyarok leszármazottai, hanem alkalmi vendégmunkások.
Kismartonból végül nem Rustba mentünk, ahogy terveztük, hanem az északibb utat választva Oggauba mentünk. Jódarabig kényelmes volt a terep, aztán Oslip után bedurvult. Akkora emelkedőn kellett felmennünk, ahol még feltolni is alig tudtuk a bicikliket. Gyakorlatilag egy egész szőlőhegyen kellett keresztülvergődnünk magunkat. Apropó Oslip. Magyarul Oszlop. Amúgy meg Uzlop, horvátul. Merthogy egy telepített horvát falu. És ezt a településre érve a tábla hírül is adja. Horvát nyelven is köszönt minket a német felirat alatt. Ez aztán elgondolkodtatott, hogy hogy lehet az, hogy magyar településnevekkel, magyar üdvözlő szöveggel eddig egyáltalán nem találkoztunk, holott mindegyik valaha magyar volt, vagy legalábbis jelentős magyar népességgel rendelkezett. Sehol nem találkoztunk magyar nyelvű felirattal, ismertetővel stb. Vajon mi ennek a magyarázata? Az osztrákok kisebbségpolitikájában keresendő a válasz? Vagy tényleg ennyire asszimilálódott a magyarság, hogy ez esetleg nekik nem fontos egyáltalán?
Az oszlopi emelkedő után végig szőlőültetvények között kerekeztünk, aztán egyszer csak feltűnik a tó! A vidék látképe, hangulata teljes mértékben a Balaton északi partját juttatja eszembe. Egészen pontosan Balatonarács és Csopak között, a 71-es fölött, a domboldalon futó útról nézve: távolban a tó, aztán egy széles sávban a nádas, majd szőlő alattunk, felettünk, elől pedig a település házai. A faluba beérve nagy tömeg, sramlizene, amolyan népünnepély köszöntött minket; viccelődtünk is vele, hogy biztos a mi odaérkezésünk tiszteletére rendeztek nagy ünnepséget. Közben kiderült, hogy borünnep van. Úgy döntöttünk, előbb felverjük a sátrunkat a falutól 2 kilométerre eső kempingben és majd visszakerekezünk, hogy végre meleg ételt tudjunk vacsorázni. Már besötétedett, mire visszaértünk, és a fő utcán már moccanni sem lehetett, akkora volt a tömeg. Három különböző ételt rendeltünk, amit aztán négyen hamar el is tüntettünk a tányérokról. Megkóstoltuk egy helyi pincészet borát és hazatekertünk a sötétben. 11 óra volt, mire mindannyian lefeküdtünk.
Apa: Fontos tudni, ha az ember kempingekben száll meg, hogy a legtöbb helyen külön fizetni kell a meleg vizes zuhanyzásért. Van, ahol zsetont kell venni, de például Oggauban egy kártyát adnak, amivel külön izgalom beindítani a zuhanyt. Ezt érdemes megérkezéskor tisztázni, nekünk volt olyan esetünk, ahol ezt nem mondták, és csak este a zuhany alatt derült ki, hogy aznap hideg vízben fürdünk.
Belépő az Eszterházy kastélyba: 26 Eur
Fagyi kávé: 12.7 Eur
Élelmiszer: 14.4 Eur
Vacsora, bor: 26,4 Eur
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése