Megtett távolság: 33,4 km
Tekerési idő: 3:03:40
Átlagsebesség: 10,9 km/h
Apa: Utolsó tekerős nap! Ma végre visszaérünk Hegykőre a piros autóhoz, amit Lilla már úgy vár. Hiába, ő az a fajta, akinek 4 nap után már eszébe jut, hogy menjünk haza, hiányzik neki Csepel és Sapka kutya. Ébredés, reggeli és csomagolás a szokásos módon, bár most megspékeltük egy kis gumipók kereséssel, mert elvarázsoltuk őket este. Aztán átmentünk a kempingből a rusti strandra, ami közvetlenül a tó partján van, így abban is és medencékben is lehet fürdeni. Mivel a kempingekben mindig kaptunk Neusiedler See kártyát, ingyenesen mehettünk be ide is. (Meg kell jegyeznem, hogy a kártya műanyagból van, szóval nem túl környezetbarát, hogy mindig újat gyártottak nekünk). Nagyon szép idő volt és még a szél sem fújt, ami, mint megtudtam Balfon egy információs tábláról, mindössze 6-7 nap fordul elő egész évben a Fertő-tónál. Nagyon jól érezték magukat a lányok a nem túl meleg vízben, ezért nem erőltettük az indulást, végül délután 2 lett, mire elindultunk.
Az első néhány km nagyon kellemesen telt, nem is nagyon volt emelkedő, ráadásul a kerékpárút messze vitt a főúttól, így megtapasztalhattuk a természet nyugalmát és csendjét. Aztán beértünk Mörbischbe (Fertőmeggyes), és ott elkezdődött a feketeleves. Innentől végig emelkedőn haladtunk egészen Fertőrákosig. Előtte azonban a határ közelében még néhány percre megálltunk a Mithrász szentélynél, ami csak 2012 óta látogatható (ingyenes). Fertőrákoson pellengérre állítottuk Dorkát és Lillát, aztán ebédeltünk egy nagyot a Horváth vendégház éttermében (a pellengérrel szemben). Fertőrákosról tudni kell, hogy az egész település egy nagy lejtő (illetve emelkedő, ha a másik irányban halad az ember), ezt érdemes figyelembe venni a tervezésnél.
Innen gyakorlatilag már megállás nélkül tekertünk végig végállomásunkig. Fertőrákosról kiérve pár kilométer elég tűrhető (bár bicikliút nincs és az autóút is egy 20 éve elhagyott TÉESZ műútjára emlékeztet), aztán viszont van egy nagyon komoly emelkedő, amin fel kellett tolnunk a bicikliket. Utána viszont már jól lehetett haladni Balfig, ahol megálltunk forrásvizet vételezni a Zsolnay-ivókútból. (Ami egyébként erősen kénes és egyáltalán nem hasonlít a boltokban kapható változatra). Menet közben egy pillantást tudtunk csak vetni a XIV. századi Szent Farkas templomra a domb tetején és innentől a többi látnivalót sem néztük már meg, egyrészt időben oda akartunk érni a kempingbe, másrészt itt minden a dombok tetején van, amiből már eleget megmásztunk a biciklikkel az elmúlt napokban.
Balf után egyébként nem sokkal újra kiépített kerékpárút következik, és ez már végigvezet egészen Hegykőig. Kisebb-nagyobb emelkedőkkel van tarkítva ugyan, de alapvetően jó tempóban lehet tekerni rajta. Még átsuhantunk Fertőbozon, Hidegségen és Fertőhomokon, aztán nagyjából 190 km megtétele után visszaértünk Hegykőre a kempingbe, ahol szerencsére még mindig várt ránk az autó. Holnap reggel pedig nem kell órákig pakolni a csomagokat, hogy minden elférjen valahol, csak bedobálunk mindent a kocsiba és mehetünk Fertődre kultúrálódni.
Külön hálás vagyok azért, hogy az egész út alatt nem volt sem defektünk, sem egyéb komolyabb szerelnivaló a bicikliken (talán tavaly nem írtam, de egyébként a Balatont is defektmentesen sikerült körbetekerni).
Anya: Rust szélén megálltunk néhány percre, ahol egy elkerített részen, lombos fák alól lehet megfigyelni a tavi élővilágot, főként a lápos területen vadászó rusti gólyákat. Izgalmas volt, ahogy néhány méterrel a fejünk fölött húztak el ezek a nagytestű madarak, csőrükben az eleséggel.
Mörbischig (Fertőmeggyes) nagyon jól esett a tekerés, annak ellenére, hogy volt vagy 40 fok, egyáltalán nem fáradtam el. Végig rétek és nádasok között haladtunk és látva a kivágott, szárított nádgúlákat (indiánsátrakra emlékeztetnek) azon járt az eszem, hogy 2014-ben mi a frászt csinálnak belőle. Mörbisch főutcája egy valóságos élő skanzen, csupa fehérre meszelt kecses parasztházból áll. Egy-egy udvarba bepillantva azt láthatjuk, hogy egymás mögött sorházszerűen több ugyanolyan kódisállásos ház áll.
A településből kiérve szép kilátás nyílik a tóra. A két országot elválasztó régi határsáv egy erdőn vezet át és a bokrok alatt még látni a határköveket ”Ö 1922” felirattal. Aztán egyszer csak feltűnik a Magyarország tábla, innen tudjuk, hogy már hazaértünk. Mindeközben azon jár az eszem, hogy de jó lesz majd végre egy hideg gyümölcslevest enni, ha átérünk a határon, mert tapasztalataink szerint ezt az ételt Ausztriában nem ismerik. A valamikori osztrák határőr házikó most egy osztrák néni tulajdona és már egyáltalán nem emlékeztet valamikori funkciójára. Mielőtt beérnénk Fertőrákosra, még egy utolsó pillantást vethetünk a magasból a Fertő-tó vizére, mert jobbra tekintve már csak a végtelen nádast láthatjuk.
Percekig gurulunk a településen és közben több olyan katolikus szobrot látunk, amelynek pontos mását az osztrák településeken is felfedeztük (Szentháromság, Szent Sebestyén). Óriási csalódásként ért a hír, hogy a vendéglőben sem szerepel az étlapon az áhított gyümölcsleves. Sietnünk kell, ezért egy későbbi kirándulásra halasztjuk a fertőrákosi vízimalmot és püspöki kastélyt, a fertőbozi Gloriettet és a nagycenki kitérőt Széchenyi kastélyába. Én már fogytán voltam az erőmnek, mert az út folyamatosan hullámzott, egyik emelkedőt a másik követte. Néhány perces farkasszemet nézés az őzikével, aki csupán 10 méterre állt a bicikliúttól, újabb lendületet ad az utolsó néhány kilométer megtételéhez. Örömmel tölt el, amikor meglátom Hegykő település tábláját és ismét elönt a tavaly már megtapasztalt büszkeség érzése, hogy végig tudtunk csinálni egy ekkora túrát a sok motyóval és a gyerekekkel.
Dorka: Sosem akartam jobban, hogy beérjünk a kempingbe. Már nagyon elfáradtam, de szerencsére megálltunk Fertőrákoson, ahol ebédeltünk egyet. Ott pellengérre állítottak, de hát ez van azzal, aki bűnös (bűne: egyik emelkedőn sem tekert fel, hanem tolta a bicajt.) Útközben láttunk a nádasban egy őzikét, szerintem ő is egy fizetett alkalmazott volt. :) Megint pár órának tűnő biciklizés után végre megérkeztünk! :) Itt egy újabb állatkával találkoztunk, egy sünivel, akit a Lilla épp, hogy láthatott. Nem tudtam vacsorázni a fertőrákosi ebéd miatt, mert elég sok volt.
Lilla a balfi ivókútnál: "Tudjátok, mi történik, ha iszok ebből a vízből? Az történik, hogy fellángol a szám és nagyon büdös lesz! Ez a egész világon, sőt a egész bolygón a legrosszabb víz!"
Reggeli: 4,7 Eur
Kávé: 5 Eur
Bor (ajándék): 22,7 Eur
Ebéd: 9500 Ft
Szőlő: 1300 Ft
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése